Unilife - avagy az újdonság az életedben

Nem tudom ti, hogy voltatok vele, de tavaly nyáron én csak úgy bújtam a netet egyetemi jó tanácsok után. Igyekeztem elképzelni, hogy milyen lesz, felnövök, ,,elhagynak", magamnak kell intézni a dolgokat. Próbáltam minden információt begyűjteni, amit csak tudtam. Na valljuk be a harmadik-negyedik bejegyzésben már csak az elsőben olvasott infókat ismételgették, de azért elolvastam. Ismétlés a tudás anyja, nem? (Vizsgaismétlés meg a tudás k**** anyja, ahogy itt az egyetemen emlegetjük, de az már más tészta). Szóval gondoltam leendő kis gólyáknak mesélek én is kicsit, mert bizony egy félév alatt is rengeteg mindent megtapasztal az ember. Emellett hátha meghozom valakinek a kedvét a szakomhoz -haha :)

Szóval mint azt sokan tudjátok én a Debreceni Egyetem néderlandisztika (hivatalos nevén germanisztika-néderlandisztika) szakának vagyok büszke és boldog hallgatója. Hogy hogy lyukadtam ki ide az egy érdekes történet volt, de lényegében nyelvet szerettem volna tanulni, valami egyedit lehetőleg. Koreai és japán volt az elsődleges célom, de kellett melléjük valami más is. Aztán egy nyílt napon mesélték az Eltén, hogy lehet náluk hollandot tanulni és akkor kattant valami a buksimban, holland. Miért ne? Részeg angol részeg német keveréke, szeressük azt, jó lesz. Nagy örömmel el is újságoltam anyunak, hogy akkor legyen az még ott, ha már öt helyet akarok megjelölni. Anyu egyből bele is ásta magát a témába és előjött nekem Debrecennel, hogy milyen jónak tűnik az egyetem és csupa jót hallott az itteni holland szakról. Sunny nagyban bólogatott és végül sorrend módosítások közepette nyáron ki is derült, hogy felvettek. És ekkor elkezdődött életem azon szakasza, ami nagyon sok mindent megváltoztatott.

Én nagyon szeretem a szakomat itt az egyetemen, de nem könnyű. Szerintem egyébként kevés a könnyű szak az egyetemeken, aztán most le lehet ütni, ha tévedek. Annyi biztos, hogy az enyémen hajtani kell, mint a güzü. Bár ismerek olyan diákot is, aki le se tojja a tanulnivalókat mégis átevickélt valahogy mindig (puskával és mázlival együtt gondolom én, csak később ennek feltehetőleg megissza majd a levét). Nem egyszer üvöltöttem a félév során, hogy ez egy sz*r miért akartam én tanulni, ez mekkora hülyeség, soha többet, én ezt nem tanulom meg, de hát ennek nincs is értelme, lehetetlenség ezt megcsinálni. De végül megcsináltam és sikerült, már csak öt szemeszter van hátra. A félévem egyik legnagyobb sokkja volt, hogy hollandus -mert ilyen szó tényleg van- létem második napján kedden reggel 8-tól az anyanyelvi lektorral volt órám -ilyen még nem volt, hogy elsősöknek már anyanyelvi tanárral van órájuk. Mondanom se kell, hogy az elején igen nehezen értettük meg, mert alig szólalt meg más nyelven, csakis hollandul tolta -mai napig, de nem baj, we like challanges!. Aztán amikor az óra közepén elkezdett bőgni mint egy szarvas, hogy a 'buik' szót igenis 'báük'-nek ejted ki, amit valahonnan jó mélyről előszedsz és kb. tényleg bőgsz kiejtéskor, mint egy hülye, hát szakadtunk a röhögéstől. Nem kevésbé az 'e' (svá) hang kiejtésénél aminek kiejtése kicsit más, mint a mi ö betűnk, de azért hasonló. Élmény a tanár úrral az óra, annyi szent :D

A félév második sokkoló és legnagyobb kihívása volt -a nyelv kezdetleges elsajátítása mellett- a szemináriumi dolgozat megírása vizuális kultúra órára. Nincs is jobb, amikor első héten közlik veled, hogy egy mini szakdogát kell írnod. Jó két hetes munka volt, éjt nappallá téve, de megérte. Igazából az egész félév megérte.

Na, de, hogy meséljek kicsit konkrét tanácsokról is. Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember tudja, hogy tanulni megy oda. Lehet engem strébernek hívni, vagy ilyesmi, de igenis a tanulás az első. Persze eljártam bulizni is és nem mondom, hogy nem fordult elő, hogy ellógtam egy óráról, mert mindezek megtörténtek. Fenének se volt kedve hétfőn reggel nyolctól bejárni bevezetés a nyelvtudomány órára. De attól még tanulni jöttél.

Érdemes átnyálazni rendesen a dolgokat, lehetőleg kétszer elolvasni a tájékoztatót, amit kapni fogsz majd az egyetemedről és memorizálni a fontosabb kötelezettségeket. (Például nálunk volt, hogyha gólyatáborban részt veszel a munkavédelmen, akkor szeptemberben vedd fel tárgyként, mert anélkül nem tekintik elvégezettnek, aztán utólag kicsit komplikáltabban pótolhatod csak, a munkavédelem meg kell a diploma megszerzéséhez, pedig csak egy apró hülyeség).

Igen fontosnak tartom, hogy az ember tudatosítsa magában, hogy ez nem gimi lesz. Nem fogják folyamatosan kérdezgetni, hogy kell-e valami. Tapasztalataim szerint a professzorok és tanárok segítőkészek -legalábbis az enyémek abszolút-, de neked kell kinyitnod a szádat, ha szeretnél valamit. És ha a TO-n vagy HSzK-n van ügyed, akkor azt te fogod elintézni, nem pedig más helyetted.

Nálunk volt, aki azt hitte, hogy az órák két órásak, mármint, hogyha 8-10ig volt kiírva a beszédkézség óra és utána 10-12ig bevezetés az irodalomtudományba, akkor ő azt hitte, hogy szünet nélkül kell átrohannod egyik óráról a másikra. Ez nem így van, átlagosan másfél óra egy óra az egyetemen, oké? Lesz szüneted az órák között, márha elenged a tanár időben. Nekem anno nem hitte el az illető ezt, amikor megmondtam neki, de később belátta az igazamat :)

Rengeteg hülyeséggel fogsz találkozni, készülj fel rá, hogy az idióta rendszer (khm khm neptun) miatt a hajadat fogod tépni. Lehet, hogy nem első tárgyfelvételkor, de később megtudod majd, egyszer minimum mindenkinek át kell élnie. Gyakran szervezetlen az egész rendszer. Csak, hogy konkrét példát említsek most elmesélem, nálam mi történik éppen. Nálunk február hatig van vizsgaidőszak, elméletileg febr. 9-13-ig lenne tárgyfelvétel. Ezzel szemben jött egy levél, hogy a kötelező tárgyfelvétel 2-án kezdődik meg és 5-én déltől szabadon választható tárgyfelvétel (ugye általában 10-15 kreditet össze kell szedni szabvál-ból is, így ez igen fontos időpont, mert pillanatok alatt betelnek az órák). Hát nekem tegnap, másodikán még bezony volt vizsgám, szóval nem örültem túlzottan, hogy már elkezdődött a kötelezők tárgyfelvétele. Na ezzel szemben, nekem egy órám sincs meghirdetve, illetve egyetlen egy, de ennyi. Semmi mást nem tudok felvenni. Nemrég kaptunk egy üzenetet, hogy az anglisztikásoknak hozták előre a tárgyfelvételét, másoknak nem, mindenki másnak 9.-től lesz -majd ezt az üzenetet két órával később megcáfolták, hogy nem igaz, de hát nincs órám meghirdetve szóval mégiscsak igaznak tűnik. Viszont az, hogy jövőhéten lesz az én tárgyfelvételem felvet egy problémát, ugyanis a szabvál ugyanúgy 5-én lesz, szabvált meg ugye úgy vesz fel az ember, hogy már tudja az órarendjét és megnézi hol van lyukasórája. De se órarendünk, se óráink nincsenek meghirdetve. Ergo most mindenki ül és bámul ki a fejéből, hogy mi f*sz van, köszönjük... Arról ne is beszéljünk, hogy megkérdeztük a TO-t erről és ők mondták, hogy majd elválik mi lesz, mert ők se tudják hogyan van ez most pontosan. És ez csak egyetlen egy példa, pedig még tudnék mesélni. Rengeteg bosszantó hülyeséggel fogsz találkozni, de sokat nem tudsz tenni ellene, úszol az árral és igyekszel nem lemaradni, ennyi. Az erő legyen veletek :)

Mondjuk legalább annyi örömöm van, hogy mivel kicsi szakon vagyok, nem sok tanárral, legalább azon nem kell idegeskednem, hogy én ezt nála akarom felvenni ekkor és azt nála akkor. Nálunk ilyen nincs, mivel azt veszed fel akkorra és annál a tanárnál, ahogy látod a neptunban meghirdetve, válogatásra nincs lehetőség. Így legalább nincs izgulás azon, hogy lemaradok a jó tanárról, hiszen nincs választási lehetőségem.

Pár szót ejtenék még az otthonról való elköltözésről is, aztán befejezem ezt a hosszúra nyúlt bejegyzést, esküszöm. Szóval Azu-nyan és én albérletben lakunk, mint tudjátok, eredetileg koli lett volna, de aztán kiderült, hogy semmi esélyünk sincs bekerülni, mivel a gólyákat a szociális helyzetük alapján veszik fel és mi a 240 km távolságunkra 7 pontocskát kaptunk, ami a legótvarabb kolikba lett volna jó. De a poén az, hogy ismerek olyat, aki 20 percre lakik Debrecentől és kolis... whatever. Egyébként nem lehetetlen ezek után koliba bekerülni, mert mindig van üresedés és később már a tanulmányi átlagod alapján is besorolnak. Szóval, ha kolis akarsz lenni, de első körben nem sikerült, nem kell izgulni, még összejöhet. Bár a kolinak megvan az árnyoldala is a jó társaság és bulik mellett. Egyik barátnőm kolis és volt, hogy naponta panaszkodott arra, hogy felverték éjszaka, mert a koli telefonon csörögtek valami idióták. Meg bezörgetnek az ajtajukon részegen. Amikor napi 5-6 óra alvásra van csak időd ez sajnos nem hangzik túl kellemesen. Bár ettől eltekintve szerintem a kolinak van egy jó fílingje, sőt :))

Viszont az albi is nagyon jó, főleg, ha tudod, hogy kivel fogsz összekerülni, de ha nem akkor az se olyan vészes persze. Én szeretek albiban lakni és már nem bánom kicsit se, hogy nem jött össze a koli, jó a nyugalom. Érdemes lakás keresgélés közepette lecsekkolni a környező tömegközlekedési eszközöket is, ha messze van az egyetemedtől leendő otthonod. Hidd el ez aranyat érhet. Emellett már nyáron július közepe után érdemes nézelődni, ugyanis akkor költöznek ki/el a végzett hallgatók. Sok olyan hirdetést láttam már, hogy egyetemista egy szobába maga mellé keresett valakit, érdemes a hirdetéseket alaposan átnézni :)

A közös együttélés kezdetének legelején fektessétek le a szabályokat, takarítás, bulik, barátok, fiúk, főzés, bevásárlás. Minden ilyesmit beszéljetek át, hogy ne legyen belőle harag és nagy vita később. De egyébként lesznek viták, olyan úgyse lesz, hogy nem. Illetve megtudsz apró rigolyákat is a másikról. Azu-nyannak például nem mindegy, hogy hova teszem a megkezdett tejesdobozt a hűtőben, elmondta, hogy ő hova szokta, mondtam, hogy oké és azóta igyekszem figyelni rá. Cserébe neki valahogy el kell viselnie, hogy kupis vagyok és széthagyok dolgokat. Bár van, hogy elpakolok magam után rögtön, de van, hogy túl lusta vagyok hozzá és csak jóval később rakok rendet. Mondjuk erre csak azt tudom mondani, hogy nem hiába van az a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember. Kompromisszumok kellenek és kommunikáció, ennyi, amúgy normális emberekkel az együttélés nem lesz gond.

Illetve, ha az otthonról való elköltözést fontolgatod és jó a kapcsolatod a szüleiddel, nem menekülésből költözöl el, akkor azt tanácsolnám, hogy kezdd hozzászoktatni magad ahhoz a gondolathoz, hogy nem lesznek ott és magadra vagy utalva. El kell kezdened felnőttesebben, érettebben viselkedni. Neked kell majd főzni, bevásárolni és takarítani, nem lesznek ott melletted, hogy megcsinálják helyetted. Ha este kilencre estél haza az egyetemről és vár rád egy halom mosogatnivaló, akkor bezony neki kell majd esni annak hamarosan, mert nem lesz tiszta edény. Nem mondom, hogy könnyű dolog az elszakadás azonnal, de ha lélekben készülsz rá sokkal egyszerűbb lesz. Én alapvetően elég független voltam mindig is, de azért nekem is volt egy pont, amikor azon gondolkodtam jó-e nekem így nélkülük. Bevallom, akkor betegen enyhe lázzal feküdtem az első pár hét egyikén az albiban és nagyon hiányzott anya gondoskodása. Aztán megráztam magam, felkeltem és megcsináltam magamnak a teácskámat jó mézesen, mert hogy ő nem volt ott és nem is lesz. De ez így jó, ennek ez a rendje, egyszer úgyis el kell kezdeni elszakadni és elkezdeni a saját életed.

Egyébként meg élvezzétek ki az elkövetkezendő új szakaszt az életetekben. Rengeteg új ismerőst, barátot lehet szerezni, akik megváltoztatnak és hozzátesznek a személyiségedhez, a gimis hülyeségeket lehetőleg hagyjátok is ott és felejtsétek el. Az egyetem nem gimi, pont. Szóval rengeteg szórakozást, emléket és jó bulit kívánnék :)

Nektek milyen továbbtanulási emlékeitek vannak? Kíváncsi lennék a ti történeteitekre is :)

xoxo, Sunny