Harcban a saját bőrömmel és testemmel - pattanásaim története

Huhh, ez egy nagyon hosszú poszt lesz és már nagyon régóta készülök rá, de közben elég nehéz írni róla... Azért megpróbálom a legjobban leírni, hogy mi is történt velem, a bőrömmel, sőt tulajdonképpen az egész szervezetemmel az elmúlt egy-két évben.

Előre is szeretnék figyelmeztetni mindenkit arra, hogy pattanásos képek is lesznek a bejegyzésben, amik nem a legszebbek és a poszt tényleg hosszú. Csak így tudtam szinte minden fontos részletre kitérni, hiszen bőrünk állapotára sok minden kihat, így bizonyos tényezőket nem lehet kihagyni.

Talán a legjobb, ha a kezdetektől kezdem, de hol is kezdődött az egész? Tinédzser koromban? Na az se ma volt. 

Világéletemben zsíros és pattanásos bőröm volt és ezekkel a kis dögökkel éveken át küzdöttem folyamatosan több kevesebb sikerrel. Voltak termékek, amik segítettek a harcban, voltak termékek, amik kevésbé és aztán beleakadtam olyan termékekbe, amik teljesen tönkretették az arcbőrömet, oké, nem feltétlenül csak ők a hibásak, de rásegítettek a pattanásaim kialakulására.

Kicsit kevesebb, mint két évvel ezelőtt augusztusban kezdtem el Clinique termékeket használni a bőrömre, ha jól emlékszem valamelyik zsíros bőrűeknek való csomagját szereztem meg, amiben volt szappan, tonik, hidratáló is. Szerencsére csak kicsi, utazó méretű termékek voltak ebben a csomagban, de én bőszen elhasználtam őket a hatalmas mennyiségű alkohol tartalmuk ellenére is. A tonik alkoholos szagára a mai napig emlékszem.

Hál istennek hamar a végükre értem és utána visszatértem az addigi arcápolásomhoz -ami egyébként nem volt túl komplikált. Viszont azt vettem észre, hogy egyre több és több pattanás jelent meg az arcomon. Ekkor sok mindenre gondoltam, emlékszem is, mert anyuval többször átrágtuk a témát, hogy vajon mitől lett hirtelen annyi. Azon a nyáron egyáltalán nem volt menzeszem, mert úgy rástresszeltem az érettségire, hogy elijesztettem a havi bajt -haha-, továbbá szeptemberben költöztem el Debrecenbe az egyetem miatt, ami életmódbeli változásokkal is járt. Új rutin, új életstílus, reggel nyolctól este nyolcig ülni az órákon stb, sok minden más lett.

Aztán télre már rosszabb volt a helyzet, több pattanásom volt, mint előtte bármikor és nem akartak eltűnni vagy visszahúzódni, szóval elkezdtem kozmetikushoz járni. Két-három alkalommal voltam az egyik ismerősünknél, aki mondta, hogy rengeteg kis mocsok húzódik meg a bőröm felszíne alatt, a mélyben és nagyon sokáig fog tartani kipucolni őket onnan. Illetve rám szólt, hogy ne használjak olyan erős fedésű alapozót (Clinique - anti blemish solutions alapozót használtam akkoriban, ami elég erősen fed és elég erősen szárítja is a bőrt).

Miután a kozmetikusnál jártam kb egy hétig tiszta volt az arcom, de aztán megint kijött minden. Ekkor már a tavaszi szemeszter vége felé jártunk, ami szintén stresszes időszak volt számomra az év végi zh-k és vizsgák miatt, a menzeszem újfent elmaradt, bár most már csak egy hónapra. Na és ekkortájt már rettentően csúnya volt a bőröm, de úgy igazán. Mutatok a kezdetekről képet na körülbelül annyira, ha nem jobban.

A selfie bénaságtól tekintsetek el, ez még úgy a szebbik formám volt (a kép 2015 júliusában készült)

#therealnomakeup

Mivel főként az arccsontom környékén voltam pattanásos, természetesen a menstruációm rendszertelenségére és hormon problémákra gyanakodtam. Fel is kerestem egy nőgyógyászt, aki szerint ,,kinövöm majd" és összvissz annyit értem el a látogatással, hogy fogamzásgátlót írt fel, mondván hogy ez majd remélhetőleg rendbe teszi a bőrömet is. Ahhha... A helyzet az, hogy nem akartam tablettás módszerrel élni -sem akkor és egyébként most sem. Ennek egyik fő oka volt az, hogy a fogamzásgátlók trombózist okozhatnak és édesanyámnak öröklött trombózisa van, amit én remélhetőleg nem örököltem tőle, de azért nem szeretnék kockáztatni véletlenül se. Vannak dolgok, amik jóval fontosabbak, mint a pattanásos arcbőr. Illetve, úgy tudom, hogy a hormonháztartásba beleszóló gyógyszerek csak addig érnek bármit is, amíg az ember szedi őket, mert miután abbahagyja, a hormonok ugyanúgy összevissza működhetnek, mint ahogy előtte tették. (Ha ez nem teljesen így van, akkor nálam témában jártasabbak nyugodtan javítsanak ki, ez teljesen a saját gondolatom és még megmaradt biosz tudásom). Szóval a doki mellélőtt azzal, hogy így akarta orvosolni a problémámat, én meg tettem egy szinte felesleges kört.

Július elején kezdtem el sminktanfolyamra járni, ahol a sminktanárom, aki egyben mesterkozmetikus is -ha jól emlékszem a jelzőre- mondta, hogy sürgősen látogassam meg a bőrgyógyász ismerősét, mert az én bőrömön semmilyen termék vagy kozmetikai beavatkozás sem fog normálisan segíteni, ha belülről nem kezdjük el a változást. Ő arra tippelt, hogy öröklött akne problémám van -meg nem mondom mi a hivatalos neve, de magyarra fordítva valami ilyesmi. Meg is adta a bőrgyógyásza elérhetőségét, illetve szólt, hogy mindenképpen vérképpel készüljek már az első találkozásra is. Én így is tettem és ellátogattam a hölgyhöz. 

Az első találkozásnál Csilla (ha valaki kér teljes elérhetőséget, akkor szívesen megadom) meg is állapította, hogy úgy bizony a sminktanáromnak igaza van, ez bizony öröklött gond lehet. Erre a problémára is létezik gyógyszer, viszont előre figyelmeztetett, hogy ez egy hosszú és gyakran bizony keserves út lesz. 

2015 júliusa, a kiindulás (egyébként a fényképező kicsit szebbnek mutatja a bőröm,
a fenti selfie jobban visszaadja az állapotát)

Hosszan kikérdeztem a gyógyszerről, amit készült felírni nekem, de amint meghallottam, hogy ez bizony nem hormon gyógyszer -és ő megerősített abban, hogy az én gondomon olyan fajta gyógyszer nem is segíthetne- rábólintottam. Isotretinoin-teva a szer becses neve, amit szedtem és szedek még most is. Ez egy A-vitamin származék, ami lényegében belülről kiszárítja a tested nyálkahártyáit. Buli, mi? Ja, nem, rengeteg mellékhatása van, amik rettentően gyakoriak is. 

Ezekről a mellékhatásokról Csilla előre figyelmeztetett és én szépen tapasztaltam is szinte mindet az egy év alatt, ami már eltelt. (Bár szerencsére csak akkor, volt nagyon rossz, amikor 30 és 40 mg-s dózisokon voltam). Szóval a gyógyszer legelső és legfontosabb mellékhatása az, hogy szétszárítja a testedet és a nyálkahártyákat. A szám cserepes volt, az arcom, mint egy sivatag (hiába kentem nagyon erős gyógyszertári testápolóval, amit Csilla írt fel, nem mindig volt elég rá). Az orrom hónapokon át véres volt belül a szárazság miatt, a szemeimmel vámpírnak is elmentem volna, annyira vörösek voltak, szemcsepp ide vagy oda. A karjaim annyira kiszáradtak, hogy égető-viszkető vörös száraz területek jelentek meg rajtuk, amiket utána naponta négy-öt alkalommal is kenegettem testápolóval és így húzódtak vissza, hogy aztán egy hét múlva újra beköszönjenek, nehogy elfelejtsem őket. 

Még nagyon nagy és fontos mellékhatás volt, hogy fényérzékennyé tett a gyógyszer (sőt az vagyok még mindig), úgyhogy a fényvédelemre az extránál is extrábban odafigyelek. Például nem igazán engedélyezett a napozás nyáron sem. Továbbá, ha az ember szedi ezt a gyógyszert, akkor gyereket se vállalhat és nemi együttléteknél fokozottan figyelni kell a védekezésre -ami azért elég alap, ezzel volt a legkisebb gondom, gyereket nem akarok még, a másik meg hát na, alap, hogy kell.

Egyetlen jó mellékhatása volt a gyógyszernek azaz, hogy gyakran öt napig se kellett hajat mosnom, mert nem zsírosodott be. Na az tetszett, a többit pedig megszoktam. Így is örülhettem, hogy ennél nem csúnyábban jelentkeznek ezek a rosszaságok, ugyanis hallottam már olyanról, akinek odalent volt folyton viszketően csontszáraz minden -és most nem a jobb értelemben lévő viszketésről beszélek, amit relatíve gyorsan orvosolni lehet, hanem hasonlóról, mint ami a karomon volt. 

2016 január 10-én készültek a fenti képek, itt már kb fél úton jártam.
Látszik, hogy sokkal tisztább már a bőröm, eltűntek a mélyben lévő dögök is

Hogy azért ne legyen minden tökéletes, le kell írnom, hogy három hónapig nem szedtem a gyógyszeremet. Áprilisban ugyanis kórházba kerültem mononukleózissal -erről már meséltem amúgy ebben a bejegyzésben. Az Isotretinoin sajnos beleszól a májműködésbe is, ahogyan a mononukleózis is és a kettő együtt elég csúnyán összejött nekem. Nagyjából három hónapig tartott, amíg teljes mértékben kigyógyultam a mononukleóból és visszazsugorodott normális méretére a májam meg a lépem, szóval fincsi volt. Ja, nem. De már vége, legalább ezt elmondhatom és pattanásom se nőtt a gyógyszer szünet alatt vissza :)

Csillával persze konzultáltam -miután végre gyógyultnak nyilvánított az orvosom és visszaálltak a vérképem értékei is a normálisra-, és szeptember végéig szednem kell még a gyógyszert. De szerencsére most már csak 20 mg-n vagyok szeptember egytől pedig egy laza 10 mg-n leszek. Ami szinte már semmike.

2016. július 25. jelenleg ilyen állapotban van a bőröm, apró hegek még akadnak néhol,
de egyre szebb, egyre jobban javul az egész, szerencsére

Összehasonlítás: a kezdetektől szinte a végéig

Csilla a kezelés elején megkért, hogy semmilyen arcápoló terméket se használjak, csak azt a gyógyszertári viaszt vagy glicerint és testápolót, amit ő felírt nekem. Ezt jórészt betartottam, bár be kell vallanom, hogy La Mer koncentrátumot kentem még magamra, ugyanis az egy csodaszer. Néha még az Isotretinoin 40 mg-s hónapjai alatt is kijött egy-egy pattanás rajtam, és ha felkentem rá a koncentrátumot két nap múlva hűlt helye volt, csak a szép bőr látszott. Jelenleg pedig a heggyógyításban segédkezik nekem a La Mer, ugyanis még maradt vissza sajnos. Bár Csilla megnyugtatott ezeken a hegeken még a gyógyszer is húzni fog, hogy kisebbedjenek.

Egyébként most már több arcápolószert is használok, de úgy, hogy végre tudom, hogy mit miért kenek magamra és, hogy egyáltalán mit kell, azért, hogy rendben legyen a bőröm. Többet nem fog előfordulni Cliniques fiaskó sem, az is biztos. Amúgy kíváncsiak lennétek a jelenlegi arcápolási rutinomra?

Tudom, hogy így is rettentően hosszú a bejegyzés, de még mielőtt lezáró soraimat pötyögném, ezeket is szeretném elmondani nektek. 

Szóval engem alapvetően, az, ahogyan kinézett a bőröm, nem zavart. Nem mondom, hogy nem fedtem el sminkkel vagy bosszankodtam néha, de megszoktam, nem bizonytalanodtam el miatta, a boltba továbbra is smink nélkül szaladtam le például. (Persze kerestem a megoldást a problémára, de gond nélkül éltem együtt azzal, hogy most ilyen állapotban van a bőröm). Viszont, ami azért elég szomorú, hogy atrocitások értek akkor, amikor meglátták az emberek csupaszon az arcomat. Konkrétan vadidegen emberekről van most szó. 

Két esetre emlékszem kiemelkedően mindkettő tavaly nyáron történt a strandon, ahova ugye normális esetben nem sminkel az ember (sminkben ne napozzon senki, ha kérhetem, tényleg!). Az egyik még nyár elején volt. Két lány feküdt a törölközőjükön a fűben, én éppen sétáltam az egyik büféhez, hogy szerezzek valami harapnivalót, amikor a következő mondat ütötte meg a fülem, miközben ők engem vizslattak: ,,Pfúj, nézd már a bőrét milyen undorító, hogy képes ilyen arccal emberek közé jönni?". Illetve a másik esetnél két ,,férfiú" reakcióját sikerült elkapnom nyár vége felé. Egyik barátnőmmel labdáztunk, amikor két srác jó közel jött hozzánk, először barátnőmet mérték fel, majd rám esett ,,becses" pillantásuk, aztán egy pfúj szócskának az elharapása és fintor közben tovább is álltak villámgyorsan. (Utóbbit azért feltételezem, hogy az arcomról szólt, mert lényegében csak az látszott ki a vízből). 

Ezek miatt a fenti esetek miatt szeretném minden kedves ember figyelmét felhívni arra, hogy vadidegenek külsejére megjegyzéseket tenni ráadásul úgy, hogy a közelükben vagytok, nem szép. Nem mondom, hogy én ne tettem volna ilyet soha életemben, mert biztos, hogy igen, de igyekszem mindig figyelni rá, mert bunkóság és csak a saját szegénységi bizonyítványunkat írjuk alá vele. Sosem tudhatjuk, hogy kinek miért olyan a külseje amilyennek látjuk és szerintem nincs jogunk csak úgy pofákat vágni, akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy az illető teszem azt megérdemli, mert ő kijött ilyen arccal az emberek közé. 

Szerencsére engem a fenti esetek nem igazán hatottak meg, sőt igazából csak nevetek a mai napig az olyan embereken, akiknek csak a külsőségek számítanak, de egy nálam bizonytalanabb lányt lehet, hogy még bizonytalanabbá tettek volna. Esetleg nem akart volna kimenni újra a standra csak maximum, ha egy kiló sminket visel stb. 

Elég nagy kitérőt tettem, elnézést miatta, szóval gyorsan lezárásnak: egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtem ezt a gyógyszeres kúrát, a zökkenők és mellékhatások ellenére sem. Az arcom, a megmaradt hegek és foltok ellenére, nagyon szép állapotban van már és természetesen örülök neki. Emellett ez alatt a két-egy éves út alatt rengeteg mindent tanultam a bőrömről, aminek csak a hasznát látom és örülök, hogy a sminkmesterem javasolta a bőrgyógyászt, mert végre valaki tényleg tudott segíteni nekem.

Ha hasonló gondokkal küzdötök, akkor nektek is csak tanácsolni tudom egy profi felkeresését és alaposan járjatok utána a témának is.

Nagyon szépen köszönöm, ha mindezt végig olvastad, egy igazi HŐS vagy! De tényleg! Kommentbe írd meg nyugodtan, hogy ,,hős vagyok", esküszöm gyártok valami oklevelet a hősöknek, ha igénylik :D 

Rengeteg puszi, Eni