Vissza a természetbe

A mai bejegyzés apropója egy erdei séta, amit húsvéthétfőn ejtettünk meg családostul a közeli erdőkben. Ha már közösen felkerekedett a család, úgy döntöttünk, hogy szalonnát is sütünk, így inkább hízó túrának nevezném azt, ami történt, de na. Néha ilyen is kell és amúgy is az egyik legjobb kaja a sült szalonna, kolbásszal, hagymával és kenyérrel :)

Nem szokásom ilyet csinálni, viszont a bejegyzés mellé ajánlanék nektek egy zeneszámot, amit ide kattintva érhettek el. Az egyik szabadon választott tantárgyam a számikról (itthon közismertebben lappokról) szól, és egyik órán ezt a számot hallgattuk. A férfi, aki énekel egy számi származású férfi és a stílus, amiben énekel a joika. Ez az ő népzenéjük, aminek a lényege az, hogy kevés szöveggel az érzéseiket közvetítik át egymásnak és a világnak. Szerintem nagyon szép, ha meghallgattátok szívesen várom a véleményeteket róla :)

Kifejezetten meglepődtem, amikor már az erdőben bandukoltunk, hogy mennyire nincs még tavasz a környékünkön, mikor instagrammon már virágba borult fákat láttam mindenfelé. A falu körül a fák éppen hogy csak rügyezni kezdtek, ráadásul avarra is bukkant az ember néhol. Viszont madárcsicsergés hallatszott és apró erdei állatok nesze a levelek közül. Látszott, hogy az erdő lassan felébred a téli álmából és hamarosan zöldbe borul.

Ahogy szinte minden ilyen bejegyzésnél elmondom, most is szeretnélek titeket arra buzdítani, hogy kapcsolódjatok ki egy kicsit. Ha megtehetitek, akkor menjetek ki a szabadba, esetleg múzeumba, próbáljatok ki valamit, amit előtte még sosem -esetleg egy új hobbit, kötés technikát, bármit. A lényeg az, hogy még hacsak néhány órára is, de szakadjatok el a szürke hétköznapoktól, illetve a számítógép-social media bűvkörétől. Szerintem megéri :)

Puszi, Eni