5 dolog, ami nem fog hiányozni Belgiumból és az Erasmusról

Sziasztok!

Olyan bejegyzést ritkán találni, amiben nem azt meséli mindenki, hogy mennyire csodás az Erasmus, de arról már írtam, hogy Leuvenben milyen jól éreztem magam. Most pedig arról szeretnék mesélni, hogy bár annak ellenére, hogy az Erasmus egy csodálatos tapasztalat volt, rengeteget köszönhetek neki és sokkal több, mint öt dolog van, ami hiányzik, de biztos, hogy nem csinálnám újra, mert az idegeim nem bírnák ki még egyszer azt a sok gondot, ami a papírmunkánál felmerült a csoporttársam és az én esetemben...

Szóval ez most nem egy pozitív tapasztalatos bejegyzés lesz, szimplán csak őszinte, amiben szeretnék rávilágítani arra, amit sokan nem hisznek el Magyarországon: külföldön sincs kolbászból a kerítés. 

1. A papírmunka

Ahogy már fentebb is említettem, egy nagy oka van annak, amiért én személy szerint biztos, hogy nem mennék Erasmusra még egyszer és az a papírmunka. Minden Erasmusos diák elmeséli mindenkinek, hogy rengeteg szenvedéssel és utánajárással lehet csak elintézni a dolgokat, ha külföldön akar tanulni az ember, de a rengeteg szó nem fejezi ki megfelelően azt az irdatlanul sok baromságot, ami minden egyes lépésnél felmerül. Nem vicc.

Az egész már ott kezdődik, hogy az emberek, akik felelősek lennének az Erasmussal kapcsolatban, nem tudnak soha semmiről. Nálunk például először direkt szóltak arról, hogy mivel hollandul akarunk kint tanulni, ezért nem kell majd nyilatkozatot kérnünk a tanszékvezetőnél a holland nyelvtudásunkról, hiába szerepel az Erasmusos jelentkezésnél a listán, hogy miket kell feltölteni, nekünk nyelvszakosként valamiért nem kell. Na, lepődjetek meg, mégis kellett, ami újabb irodai látogatást jelentett, természetesen. De ez mégcsak a kezdet volt, a legkisebb apróság.

Ami az én Erasmusomat megkoronázta az az, hogy a jelentkezés után kiderült, hogy az egyetemem nem a kinti egyetemmel áll szerződésben, hanem egy kinti nyelviskolával. Elvileg ez már évek óta így van és régen még jól működött a rendszer, de nálunk már valahogy összekavarodtak a szálak. Teszem azt bár a jelentkezésemet elfogadták az Erasmusra, amikor online kellett beiratkoznom a kinti egyetemre, azt nem fogadták el egy hónapig és hiába írtam a megfelelő személyeknek, ők szó szerint tojtak arra, hogy válaszoljanak. A késedelem oka az volt, hogy a kinti egyetemen nem tudták eldönteni, hogy hova tartozom és mégis ki írja alá a jelentkezési lapomat, mert bár elvileg az egyetemhez és az ottani bölcsész koordinátorhoz kéne tartoznom, gyakorlatban a nyelviskola igazgató kéne, hogy a koordinátorom legyen. Végül ő is lett, ami újabb problémákhoz vezetett, amikor már kiértünk csoporttársammal.

Kiérve például nem kaptunk teljeskörű információt semmiről, ami az egyetemi rendszert illette, hiszen a koordinátorunknak (aka nyelvsulis igazgatónak) nincsen jogköre ott, így ő természetesen semmiről se tudott és semmit se tudott elintézni. Ezalatt olyan apróságokat értek, mint tantárgy és vizsgafelvétel. Igen... Sajnos a bölcsészkar koordinátora, -akinek intéznie kellene a külföldi diákok tantárgy és vizsgafelvételeit, továbbá tájékoztatnia kell őket az egyetemi dolgokról- nem tudott minket ellátni semmilyen információval sem, mert jogilag nem hozzá tartoztunk. Konkrétan úgy volt az első hetekben, hogy nem engedik, hogy Erasmusos diákként az egyetemen hallgassunk órákat, ami picit abszurd, hisz az Erasmus lényege az lenne, hogy külföldi egyetemen tudsz tanulni. Végül a nemzetközi irodában, miután beszéltünk mindenkivel, aki aznap ott volt és mindenki elcsodálkozott a helyzetünkön és senki sem tudta megoldani a dolgokat, na végül ott, mint egy angyal szállt le az irodának a fő-fő-fő-főnöke, aki egy hét alatt megszűntette szenvedéseinket és végre engedélyezve lett, hogy egyetemistaként felvegyek egy órát! Sose gondoltam volna, hogy annyit fogok küzdeni azért, hogy posztmodern irodalmat hallgathassak, de lám, megtörtént. 

Ezután folyt rendesen a tanév, újabb és újabb meglepetésekkel tarkítva, majd a hazaérkezés után is volt szerencsénk újabb idegtépő dolgokkal találkozni. Nem sorolok fel mindent, mert baromi hosszú lenne a bejegyzés, de akadt bőven hülyeség. Most már nem fókuszálok ezekre a rossz dolgokra, hiszen majd két hónap eltelt azóta, hogy hazajöttem, de biztos nem kezdenék még egyszer ebbe a papírmunkás mizériába...

2. Az ízetlen gyümölcsök és zöldségek

Na, jöjjön egy sokkal rövidebb pont és csak egy észrevétel. De el kell, hogy mondjam, hogy nem fog hiányozni Belgiumból a rengeteg rossz és hihetetlenül drága gyümölcs, illetve zöldség, a leírhatatlanul borzalmas ízükkel, ami kartonra emlékeztet. Kint egészségesen élni rettentően nehéz, mivel a csoki olcsóbb, mint a gyümölcs és a csoki legalább finom, de a gyümik. Hát pfujj... 

3. Az időzáras zuhany

Továbbá nem fogom hiányolni azt, hogy kint vízspórolás céljából elterjedtek az időzárral ellátott zuhanyzók. Tudjátok, azok amelyikeknek megnyomod a gombját, majd 5 másodperc múlva eláll. Borzalmas és kényelmetlen a használatuk. Egyébként nem szoktam hosszan tusolni, maximum, amikor hajat mosok, de hogy ezeket az időzáras dolgokat, hogy megutáltam a kint eltöltött idő alatt. Környezetvédelmileg természetesen megértem, hogy miért használják annyira (Belgium egyébként abszolút környezettudatos ország, amivel szimpatizálok), de hogy borzalmas a gyakorlatban egy olyan zuhanyzóval tusolni, amit 5 másodpercenként újra kell nyomnod... Ráadásul nem egy könnyen megnyomhatós gombja volt a miénknek, szóval külön élvezet volt és bicó gyúrás minden zuhanyzásnál.

4. A fűtés nélküli lakás

Emellett a fűtetlen szobám sem fog hiányozni, ahogy a radiátor nélküli lakás folyosók és a szélfútta konyhánk sem. Nem vagyok fázós típus, de amikor kint nulla fok körül mozgott az idő és neked maximum fűtésen is legjobb esetben 16 fok volt a szobádban... Nos, az minden csak nem kielégítő. Cserébe egyébként itthon, a 20 fokban csöpög rólam víz, mivel megszokta a testem a kinti hőmérsékletet.

5. Pókok

És az utolsó dolog, ami biztosan nem fog hiányozni Leuvenből, azok a hatalmas, tarantula és annál is nagyobb méretű, undorító pókok. Ha azt hinnéd, hogy most a cuki kis kaszáspókról rinyálok, akkor tévedsz, most az ádáz, tenyered méretű dögről beszélek, aki előszeretettel mászik rá az emberekre (nem vicc, a lakótársamnak egy a vállára mászott miközben főztünk a konyhánkban és ő arachnofóbiás. Miután megöltük a dögöt, sokkban ült vagy negyedóráig a széken, nagyon ijesztő volt).  Nem tudom egyébként, hogy Leuvenben miért van ez, de mindenhol keresztespókok vannak vagy óriási zugpókok. Ezek olyan gyakorisággal fordulnak elő, hogy a fentebb említett lány, aki régen sikítórohamot kapott egy cuki kis kaszáspóktól, na ő leszokott arról, hogy megijedjen a kisebb nyolc lábúaktól, mert annyival rosszabbakkal találkozott az ott létünk alatt. Egész jó terápia volt neki, ha úgy vesszük, de szerintem ő se fogja hiányolni a dögöcskéket. 

Nos ez lett volna azaz öt dolog, amit biztos, hogy nem sírok vissza az Erasmusból. Természetesen rengeteg minden van, amit igen és nagyon hiányzik, például az ottani társaságom és barátaim, azt még napestig sorolhatnám. Remélem, azért tetszett nektek ez a panaszkodósabb bejegyzés is, de gondoltam rámutatok azért arra, hogy az Erasmus sem fenékig tejfel, mégha sokan azt is hiszik, hogy ez csak a bulizásról szól.

Ha bármi kérdés, kérés felmerülne, nyugodtan írjatok és köszönöm, hogy elolvastátok a posztot!

Puszi, Eni