Snapshots #3

Újabb vasárnap, újabb Snapshots! Kinek esős, kinek havas hete volt most, abban az egyben egyetérthetünk, hogy mindkettőnknek tanulós. A részletek lejjebb ;)

Eni

Őszintén bevallom, hogy ez a hetem talán a legramatyabb volt mindközül az utóbbi időben, pont emiatt nem tudtam minden egyes napomról képet lőni, mivel három és fél napom szó szerint ugyanúgy telt. Kezdjük is a legelején.

Írtam már múltkor is, hogy felmerültek gondok a szakdolgozatommal kapcsolatban és emiatt át kell majd írnom az egészet. Az átformálással egyetértettem, így hétfőn többek között kikértem a két hét halasztást, amit szakdolgozatra kikérhetünk. Nos, ekkor jött a fekete leves és lényegében olyan gondokat zúdítottak a nyakamba, amik nem voltak túlzottan relevánsak. Az egész hercehurca végére közölte a témavezetőm, hogy szerinte ki fogok csúszni a papírügyeknek a leadási határidejéből, így nem mehetek majd államvizsgázni, inkább engedjem ezt az egészet el.

Úgyhogy kedden, szerdán és csütörtökön csak azért is átírtam a teljes szakdogát és pénteken elküldtem a tanáromnak. Ha éppen szakdogáztok vagy netalántán túl vagytok már rajta, el tudjátok képzelni milyen borzalmas érzés a logikai sorrendedet felborítani és egy újat alkotni, főleg azzal a tudattal, hogyha nem készülsz el vele időben, búcsúzhatsz az államvizsgádtól... De megcsináltam! Tegnap jött a válasz, hogy még nézessem át egy anyanyelvűvel a nyelvtant pluszban, aztán minél előbb dobjam le a tanszéken az elkészült művet. Most már majd izgulhatok azon, hogy legalább egy kettest kapjak.. #fml.

Egyébként Dii, köszönöm a tippet megkósoltam a Biteban a kávét és a fahéjas csigát is, a kávé ott eddig a legerősebb, amit ittam (haladás :D), a fahéjas csiga pedig mennyei volt!

Na, de lássuk azt a néhány fotót, amit lőttem a héten:

Kedden reggel hóesésre keltem. Rólam tudni kell, hogy hatalmas nagy Gilmore Girls fan vagyok és hiszem, hogy  nemcsak Lorelainek jelent a havazás jó dolgokat, hanem mindenki másnak is, aki szereti. Ez most lehet, hogy hülyén fog hangzani, de számomra ez a havazás szinte egy égi jellel volt egyenértékű, miszerint minden rendben lesz és meg fogom tudni csinálni.

Egyik nap a tesóm megfürdette a nyuszinkat és mint mindig, most is nekem kellett bebugyolálva szárítgatnom a kis idiótát. A nyuszinkról tudni kell, hogy utál ölben lenni, viszont valahogyan meg kell szárítanunk, így kénytelen átvészelni ezt a procedúrát. Imádom az ijedt kis fejét fotózgatni, így most is lekaptam. Meglepő módon megnyugodott, amikor énekelni kezdtem neki, olyan, mint egy kis baba, vagy csak sokkos állapotba került a hangomtól, haha.

Mondtam már, hogy imádom a telet? És a karácsonyt? Jól van, tudom, említettem már. Viszont amióta elkezdtem az egyetemet, alig töltöttem otthon a téli időszakot, így most ez az egész számomra varázslatossá vált. Nézni, hogy ráfagy a tetőablakra a hó, hallgatni, ahogy a kutyánk ugatja a teraszról a lehulló pelyheket, forralt bort szürcsölni a kályha mellett, egyszerűen varázslatos.

#restingbitchface (de csak így látszik a smink megfelelően, na). A hétvégét végigdolgoztam. Az ünnepi hangulatom már a sminkjeimet is elérte, a piros rúzs nélkülözhetetlen darabbá vált, ahogyan a csillogó szemhéjpúdereink is. Úgyis elkezdődött már az adventi szezon, szóval ünnepi sminkekre fel!

Szimi

Hétfő, Kedd, Szerda

Szokás szerint a hét első fele izgalommentesen telt. Talán, ami jobban megemelte a szívfrekvenciámat, az a hétfő esti Hitchcock Madarak című filmjébe illő jelenet volt. Ugyanis tömegesen vonultak a varjak, és őszintén, mikor ennyi madár elhalad a fejem fölött, mindig attól rettegek, hogy valamelyikük megemésztett és kipotyantott tápláléka a fejemen landol. No, de szerencsére túléltem, ahogy a hétfői napot is, immáron a szájsebészet elektív kötelezően választott tárgyat is letudva.

Apró örömök az életben: le volt engedve a Sparban a Lindt csoki, úgyhogy tejcsokiból és chilis étcsokiból is jól beraktároztam.

A napok amúgy általában tanulással teltek, szerdán két zh-t is írtunk, úgyhogy lakótársammal arra készültünk. Edzést is megpróbáltuk azért beépíteni a mindennapokba.

Csütörtök

Amikor már szinte mindenhol havazik az országban, Debrecenben csak az eső zuhog. Gyűlölöm az esőt, a halálom sétálva is, kocsiban ülve is, mindenhogy. Plána amikor a szél is fúj mellé, na az a csodacsapat. Ráadásul a csütörtökök sem a kedvenceim, úgyhogy remek napnak indult. Viszont, bánkódom is miatta - dehogy :D - hazajöttem az utolsó farmakológia órákról. Mentségemre szóljon, egész héten éjfélkor feküdtem le, és maximum fél hétig felkeltem. Bár iszogattam reggelente a fekete teámat, ami ébren is szokott tartani egy darabig, de aznap 13-kor elfogyott minden erőm, úgyhogy fogtam magam és hazajöttem. Szerintem bőven belefér, ha figyelembe vesszük, hogy szinte mindig, minden órán bent vagyok. 

Hazajövet után is a tanulásé volt a főszerep. Mivel tudtam, hogy pénteken be kell majd adnom egy pár alsó vezetéses - művésznevén: Szokolóczy - érzéstelenítést, amit a legjobban utálok, nézegettem pár videót róla felkészülésként. Mellé pedig Lili (lakótársam) készítette aranygaluskát falatoztam, mert cuki volt, és hozott nekem is, mivel tudja, hogy imádom.

Szombat

A hétvégét barátom szüleinél töltöttük. Dávidom, a galád, most szombaton rejtette a kiscsizmámba a mikulás napi meglepetéseimet, holott mondta, hogy majd következő hétvégén lepjük meg egymást. Úgyhogy eléggé váratlanul ért, annyira, hogy észre se vettem reggel kimenet a konyhába. Nem csodálom, hogy megmosolyogták Dávid meg az anyuja, hogy milyen kis bamba vagyok. Tényleg az tudok lenni időnként, nagyon is. 

Hétvégente így a szülők által mindig annyi finomsággal vagyunk elhalmozva. Reggelire tejbegríz volt fahéjjal, délutánra az aranygaluska is elkészült - mondtam én, hogy imádom. Este pedig megnéztük Dáviddal a Sweeney Todd-t, amit szégyenszemre, sok más filmmel egyetemben, még nem láttam. A nap nagy részét amúgy szintén tanulással töltöttem, mily meglepő, de muszáj, mert a finishben vagyunk, jönnek a félév végi vizsgák, na meg pár hét múlva a vizsgaidőszak. 

Vasárnap szokás szerint utaztunk vissza Debrecenbe, noha így most csak 30 percbe telt az út. A hétnek ez a második legrosszabb napja, rossz elválni a szeretteimtől. És ha már barátom ment, jött helyette a hó, ugyanis reggelre elért ide is. Rég volt utoljára, hogy december elején már havazott. 

Nektek hogyan telt a hét?

Puszi, Eni és Szimi