Sziasztok!
Igencsak lassan dolgozom fel az Erasmusos kalandokat, hiszen már majd két hónapja itthon vagyok, de csak most ülök le megírni -az egyik városról, ahol jártunk- a beszámolómat. Nos jobb később, mint soha, nemde bár? Ma elkalauzollak titeket egy picurka flamand városba, amit mi a szakomon csak úgy emlegetünk, hogy a világközepe, mert az egyik lektorunk onnan származik.
Mechelen nem egy tipikusan kihagyhatatlan Flamand város, de ha már több időt eltölt az ember az országban és az olyan helyeket, mint Antwerpen meg Brugge végig járta, akkor ide is érdemes lehet elnézni, főleg, mert Brüsszel és Antwerpen között helyezkedik el, így egy kellemes délutánon simán útba lehet ejteni.
Mechelen gazdag történelmi háttérrel rendelkezik, de ezzel most nem untatlak titeket, ha valakit különösebben érdekelne, akkor a wikipédián nyugodtan nézelődjön. Ami számunkra mérvadó lehet az az, hogy Habsburg Mária, aki II. Lajos királyunk felesége volt, 1531 és 1555 között Németalföld kormányzói szerepét töltötte be. A szakon mi gyakran poénkodunk azon, hogy bizony volt egy időszak, amikor "egy uralkodónk" volt a belgákkal. (Abba most ne gondoljunk bele, hogy ebben az időszakban volt három részre szakadva az ország, szimplán szeretünk ilyen érdekességekkel viccelődni).
A várost én tipikus németalföldi városkának hívom a hívogatóan aranyos épületeivel, biciklijeivel és úgy alapvetően az egész környezetével. Ami a történetéhez és egyediségéhez hozzáad az például a becenevének története. A legtöbb flamand városkának van gúnyneve, ezt egy régi legendára vagy megtörtént esetre szokták alapozni. A mecheleni lakosok beceneve ,,Maneblussers", avagy holdoltók. Ennek háttértörténete egy 1687-es éjszakára vezethető vissza, amikor is a felhők mögé rejtőző vöröshold fénye a város katedrálisának ablakain visszaverődött. Ezt a fényjátékot egy részeg mecheleni lakos természetesen tűznek látta és segítség kiáltásokkal felverte az egész várost. Már éppen oltani kezdték volna vizes vödrökkel az épületet, amikor előbukkant a hold a felhők mögül és láthatták, hogy mégsem ég szeretett katedrálisuk tornya.
Ami a város érdekessége még az a szépséges beginaudvar, ami, ahogyan az összes flamand beginaudvar, az UNESCO világörökség része. A beginákat női szerzetesrendnek tekinthetjük, akik kis közösségekben éltek és istenhez voltak hűek, de nem mondtak le például vagyonukról és közvetlenül nem a pápa alá tartoztak. A 14. században ezeket a rendeket eretnekké nyilvánították és a rend a 20. századra megszűnt. A legtöbb flamand városban ma is felfedezhetjük régi udvaraikat és házaikat, amik ma már más célt szolgálnak: például a Brugge-i beginaudvarban ma apácák élnek.
Ha jól tudom itt működik Flandria egyik vagy talán egyetlen harangozni tanító iskolája is, bár erre most nem esküszöm meg. Annyi bizonyos, hogy Mechelenben harangozni tanulhatnak az arra vágyók. Nekem ezzel annyi tapasztalatom volt, hogy amíg ott jártunk csoporttársammal, addig folyamatosan, több órán át ugyanaz a néhol hamis harangjáték szólt. A város központjában ez egy idő után irritálóvá vált, de hát muszáj gyakorolni :D
Remélem, hogy tetszett nektek ez az utazós beszámoló :)
Ti jártatok már Mechelenben? Vagy Belgiumban?
Puszi, Eni
Post Comment
Megjegyzés küldése